Valutaháború a modern világgazdaságban nem szokatlan dolog. Egy valuta szándékos devaluálása sok szempontból hasznos lépés egy nemzetgazdaságnak és a gazdaság nagyobb szereplőinek. Gyengébb valuta olcsóbb árukat, alacsonyabb termelési költségeket és nagyobb gazdasági növekedést jelent egy nemzetgazdaság szempontjából. Válaszlépésként más nemzetgazdaságok is a fizetőeszközük devaluálása mellett dönthetnek láncreakciót elindítva. És ha ugyanezt a lépést több nemzet szándékozik meglépni ugyanazon időben, akkor beszélünk valutaháborúról.
A Fizetőeszközök Háborúja
Valutaháború során az országok valutájuk leértékelésével előnyt próbálnak elérni a nemzetközi piacokon. A gazdaságok folyamatosan tovább csökkentik valutájuk értékét gyakran beláthatatlan pénzügyi veszteséget okozva harmadik fél szereplőknek. Az előnye ezzel szemben az hogy a nemzetgazdaság fogyasztói importált termékek helyett hazai terméket kezdenek el vásárolni mivel növekszik az import termékek ára. Habár a termelési költségek csökkennek az országban de a termelékenység is csökken, főképp azon ágazatokban, amely importra szorul nyersanyagokból, technológiából, ipari berendezésekből.
Ezen okokból kifolyólag valuta leértékelés megfelelő időben és körülmények közt ajánlott csak. A leértékelés levezénylését legtöbb esetben a nemzetgazdaság központi bankja végzi. A leértékelést mennyiségi könnyítéssel és az irányadó kamatláb változtatásával éri el a központi bank.
Hogyan lehet hasznos egy nemzetgazdaság fizetőeszközének leértékelése?
A logika egyszerű mögötte: minél többet veszít értékéből a valuta annál versenyképesebbé válnak a nemzet termékei a világpiacokon. Ez növeli az exportot és csökkenti az importot: a kereslet az ország termékeiért nő külföldön, emelkedik a termelés, ahogy a GDP is. Elméletben a gyorsabb gazdasági növekedés valutaleértékelés során kompenzálja a negatív hatásokat amit a zuhanó vásárlóerő, csökkenő életszínvonal és más egyéb hatás jelent.
A legrosszabb forgatókönyv az mikor egy vagy két ország leértékelésbe kezd és láncreakciót vált ki több más országot is valuta leértékelésre kényszerítve a versenyképességük megtartása érdekében. Ez a végső fázis a valutaháború. Ekkorra a nemzetgazdaságok monetáris devaluációja jelentette előny lenullázódik mivel a piac többi szereplője is a leértékelés eszközéhez nyúlt.
Valutaháború Negatív Hatásai
A mesterségesen kiváltott gazdaságösztönző hatása ellenére az általános termelékenység csökkenhet több tényező hatására. A munkaerő motiváltsága is csökkenhet és a kezdeti felpörgő kereskedelem után gyakran visszaesés következik be az új intézkedéseknek és megváltozott szabályozási környezet eredményeképp. A valutaháború jelentette kezdeti gazdasági optimizmus sokszor átadja helyét a túlkalkulációnak és általános elégedetlenségnek.
Hiába a nemzetgazdaság minden aspektusára kiterjedő ellenőrzés és felügyelet valuta leértékelésnél, a folyamat kicsúszhat a jegybank kezei közül hiperinflációhoz vezetve. A hiperinfláció hatása jól ismert és dokumentált. Számos példa van rá: Észak-Korea 2009-2011, Jugoszlávia és Zimbabwe az 1990-es években, Szingapur és Magyarország a második világháború után, Kína a kései 1940-es években és így tovább.
Valutaháború – Mint a csocsó
De tán a legsúlyosabb következménye a valutaháborúnak és leértékelési politikának a nemzetek közti bizalom elvesztése. Nemzetközi befektetés súlyosan visszaesik – bizalom elvesztése, magas fedezeti költségek, nem megbízható valuta reputáció és sok más egyéb. Ezek után kijelenthetjük, hogy azon jegybank, amely valutája szándékos gyengítésére adja a fejét hosszú távon inkább veszít mint nyer vele. Emellett természetesen a devizapiacok sem ülnek tétlenül jegybanki leértékelés esetén.