Franciaország munkanélküliségi rátája az EU válságának csúcsa óta a legalacsonyabb szintre, 9.6 százalékra csökkent, ami kedvezőbb, mint a tavalyi év hasonló adata. 2012 óta ez a legnagyobb arányú foglalkoztatottság az országban. A magas, az EU átlagát meghaladó munkanélküliség már jó ideje komoly problémát jelentett Franciaországban. Ha Németországéhoz hasonlítjuk, a francia ráta azt jóval meghaladja. A releváns foglalkoztatási statisztikák és százalékok azt mutatják, hogy ugyan az általános foglalkoztatottság ugyanazon a szinten, 64.7 százalékon maradt, a magánszektor viszont 2008 óta a legtöbb embernek ad megélhetést. A helyzet azt is jelzi, hogy a francia gazdaságnak komoly változtatásokra lenne szüksége a még több munkahely létrehozása és a fiatalok munkanélküliségi rátájának csökkentése érdekében. A legmélyebb változtatások a magánszektort érintenék, beleértve a felvétel és elbocsátás feltételeit.
2017-ben a munkanélküliség csökkenése a gazdaság helyreállásának és annak a jele, hogy fokozatosan egyre több fiatal jelenik meg évről-évre a munkaerőpiacon. Például, a francia anyaországnak sikerült 10 százalékkal csökkenteni a tavalyi év vége előtt a munkanélküliségi rátát, ez pedig idén júniusig még tovább javult. A munkanélküliség csökkenése minden korosztályban jelentős, de a fiatalok között a legérezhetőbb. És noha közben beköszöntött az ősz, a a munkanélküliség csökkenése még mindig nagyon magas, ha más EU tagállamokéval hasonlítjuk össze.
Mégis, Franciaországnak radikális és átfogó reformokra van szüksége ahhoz, hogy kézben tartsa az ország munkanélküliségi rátáját. Ezenkek a reformoknak a véghezvitele és felgyorsítása egy rugalmasabb munkaerőpiacot ígér és megkönnyítené a munkahelyváltást.
Mi a francia gazdaság alapvető problémája?
Az első és legnyilvánvalóbb probléma a munkanélküliség. 2016-ban a munkanélküliségi ráta Franciaországban majdnem ugyanazon a szinten állt, mint az eurózóna többi tagjában. Büszkeségre ez nem adhat okot, hiszen az EU átlagát e téren nagyon lehúzzák az olyan országok, mint Spanyolország vagy Görögország. A legnagyobb problémát itt is a fiatalok relatív alacsony foglalkoztatottsága jelenti, négy 25 alatti franciából egy ugyanis nem talál munkát!
Franciaroszág emellett igyekszik kordában tartani a pénzügyeit. Az ország jelenleg a költségvetési hiányt tekintve komoly problémával küzd. Javulás jelei is mutatkoznak, tekintve, hogy a francia államkincstár lehetővé tette a nulla kamat alatti kölcsönzést, ami elsősorban az jelenti, hogy az Európai Központi Bank beavatkozott azzal, hogy különleges enyhítő feltételek mellett eurózónás államkötvényeket vásárolt.
Egy másik, a gazdaságot sújtó probléma a nagyon alacsony növekedés. A francia GDP nagyjából jelzi az ország életszínvonalát, ez a mutató pedig éppen csak hogy meghaladja az EU legnagyobb válsága alatti értéket, ami a gazdaság alacsony aktivitási szintjére utal.
A kulcskérdést a munkaerőpiac problémája jelenti. Franciaországban ugyanis túl drága egy munkavállaló felvétele, illetve elbocsátása. Az ország klasszikus példája az un. kettős munkaerőpiacnak, ahol a “bennfentesek” élvezik a magas fizetéseket és egyéb juttatásokat, a foglalkoztatottság biztonságát, míg a fiatalok többnyire kénytelenek részmunkaidős állásokkal beérni. Ezt a dualitást feltétlen vissza kell szorítani. A társadalombiztosítási törvényeken változtatni kell, hiszen Franciaország az az állam, ahol a társadalombiztosítás költségei a legmagasabbak.
Továbbá, a legnagyobb közszféra magas adózási szintet is jelent, ami nem ösztönöz több munkára, befektetésekre és megtakarításokra. Habár az is igaz, hogy Franciaroszágban kisebb is az igény az árúkra és szolgáltatásokra, mint máshol, és a munkaerőpiac reformja önmagában még nem fogja a munkanélküliség problémáját megoldani. Amire Franciaországnak szüksége van, az elsősorban egy erős, jobban szervezett gazdaság.
A válságból kivezető út
A Macron-kabinet legnagyobb kihívása, hogy visszahozza a dinamizmust a francia gazdaságba. 2008 előtt Franciaország gazdasága szinte ugyanakkora mértékben növekedett, mint a többi EU tagállamé, de mára elmarad azokétól. A válság másik tényezője az egy főre jutó átlagos jövedelem, ami csak 2016-ban kezdte el a javulás jeleit mutatni. E mögött az áll, hogy a megszorító intézkedések egy általános bizonytalansághoz és a kereslet csökkenéséhez vezettek, a befektetések száma pedig lecsökkent. A követezmények katasztrofálisak voltak! A megszorító intézkedések kedvezőtlen hatással voltak az államadósságra és elmélyítették munkanélküliség problémáját is.
De miért is stagnál a gazdaság növekedése? Az ok az alacsony termelékenységben vagy a munkaórák elégtelen számában rejtőzik? Az első verziót egyből el is vethetjük, hiszen Franciaországban a termelékenységi mutatók mindig stabilak voltak, az ország e téren az USA-t is megelőzi! Ugyan 2008 óta lehetett némi esést tapasztalni, de ez elmondható olyan fejlett országokról is, mint Japán, az Egyesült Királyság vagy Németország. Inkább valószínűsíthető, hogy a stagnálást okát a munkaerőpiacban kell keresni. Az Egyesült Királyság, Németország és Olaszország az egy főre jutó GDP-t nagyobb számú munkaórával tudta növelni. Franciaországban ez elmaradt, tehát a termelékenység sem nőhetett így módon. A relatív rugalmatlan francia munkaerőpiac csökkenti is a válságok sokkhatását. A munkavállalók elbocsátása ma is nagyon költséges. A munkanélküliség problémáját az is nehezíti, hogy sokaknak hiányos a végzettsége vagy a képzettsége. Összefoglalva, egész addig nem változik a munkanélküliség szintje, amíg elegendő képzett munkavállaló nem válaszol a piac növekvő igényeire.
Lehetséges megoldások
A francia oktatási rendszert úgy kell újrateremteni, hogy az a meglévő igényeknek megfelelően rugalmasabb, befogadóbb és alkalmazkodóképesebb legyen. A törvények asszimetrikussága bizonytalanságot jelent elsősorban a fiatal munkavállalók számára. Akik elveszítik az állásukat, azokat az fenyegeti, hogy hosszú ideig nem találnak új munkát, ugyanis a kettős munkaerőpiac jelensége azokat védi, akiknek határozatlan idejű szerződésük van. A törvények viszont kevésbé védik azokat, akik határozott idejű szerződés alapján vállalnak munkát. Úgy tűnik, az új elnök átlátja, érti a probléma gyökerét, és megpróbál egy kedvezőbb egyensúlyt létrehozni a rugalmasság és a foglalkoztatottság biztonságának igénye között. Az is célja, hogy a nagyobb rugalmasság irányába reformálja meg az oktatási rendszert, hogy az többféle képzést nyújtson. Ha Macronnak sikerül valódi strukturális reformokat elindítani, az ország helyzete mindenképpen javulni fog. Ezek a változtatások azonban időbe telnek, és nem lesz könnyű azokat végigvinni. A nagyméretű bürokrácia várhatóan csak nehezíti a reformok gyakorlatba átültetését azzal, hogy mindent megtesz majd a dolgok változatlansága érdekében. Mindennek a kulcsa a jó időzítés. Ha Macron valóban fel akarja emelni Franciaországot, akkor következetesen végig kell vinnie a reformokat és teljesítenie kell a választási ígéreteit.
