Hogyan lehetne megoldani Spanyolország makacs munkanélküliségi válságát?


Ha egy pillantást vetünk a munkanélküliségi mutatókra Európában, akkor Spanyolország tűnik a legrosszabbul teljesítőnek. Az EU válságának mélypontjakor a spanyol munkanélküliségi ráta elérte a 26 százalékot. A hivatalos foglalkoztatási statisztikák és százalékos elemzések 2017-re már javulást mutatnak, de az új számok még mindig jóval magasabbak, mint a válság előttiek. Mindenesetre a spanyol kormány 2017 végére egy, a 2009-eshez képest legalacsonyabb munkanélküliségi rátára számít. Azzal számolnak, hogy több mint félmillió új munkahely létrehozásával növelik a spanyol fiatalok foglalkoztatottságát. De vajon reálisnak tekinthető ez a prognózis akkor, amikor a gazdaság gyengén teljesít és háromból egy spanyol munkavállalónak csak határozott idejű munkaszerződése van? Madrid és Barcelona munkanélküliségi rátája között nincs nagy különbség. Az új spanyol kormányak fel kell mutatnia egy körültekintő és egyben merész tervet arra nézve, hogy növelje a foglakoztatottságot úgy, hogy az elérje az európai szintet. A biztató számok ellenére is ez jelenti az ország számára a legnehezebb kihívást.

A spanyol gazdaságot és foglalkoztatottságot évtizedeken keresztül elsősorban helyi erők határozták meg. A 20 százaléknál is magasabb munkanélküliség a múltban sem ment ritkaságszámba. A 1970-es évek demokratikus átmenete óta a helyzet sokat bonyolódott azzal a tapasztalattal, hogy sok időbe telik a kiugró munkanélküliség letörése. Például több mint egy évtizedig tartott, mire az a 90-es évek krízise után beállt egy európainak mondható szintre.

A spanyol gazdaság és foglalkoztatottság jelenlegi helyzete és kilátásai

Úgy tűnhet, hogy a magas munkanélküliségi ráta egyszerűen a spanyol munkaerőpiac szerves részének számított az elmúlt 40 évben, noha 2017-ben ezen a területen már számos javulás tapasztalható. A diktatúra évtizedei hozzászoktatták az embereket a foglalkoztatottság biztonságához. A demokratikus rendszer azonban egy olyan helyzetet is jelentett számukra, ahol az európai átlaghoz képest sokkal több fiatal csak határozott idejű szerződés útján jutott munkához. Persze az ilyen, erősen a munkaadónak kedvező feltételekkel alkalmozott munkavállalótól nagyon könnyű megszabadulni, ha a szükség úgy hozza. Azonban egy ilyen gazdasági és munkakörnyezet nagyon visszafogja a gazdasági növekedést és a spanyol GDP-t. Sokat segítene a helyzeten egy olyan szerződéstípus, ami kellő védelmet nyújt a határozott időre szerződött munkavállalók jogait illetően, de még nem látszik, hogy a kormány kész lenne lépéseket tenni ebben az irányban.

Súlyosbítja a helyzetet a munkaképes korú népesség gyenge oktatási színvonala. A 2008-as pénzügyi válság után a hosszú évekig tartó munkanélküliség állapota ahhoz vezetett, hogy sokan elveszítették a kapcsolatot azzal a szektorrral, ami korábban foglalkoztatta őket, ezért az ő esélyeik a visszatérésre, az újbóli foglalkoztatottságra sokkal rosszabbak. A válság előtti szint elérése azért is rendkívül nehéz az ország számára, mert az átképző/továbbképző programok radikális átalakítására is szükség van. Ugyanakkor Görögország mellett Spanyolország az az állam Európában, ahol a legalacsonyabb a költségvetési hiány. A spanyol válságra két megoldás mutatkozik. Csökkenteni kell a kormányzati kiadásokat, meg kell nyitnia a piacokat, hogy lehetővé váljon a gazdaság növekedése és egy fenntartható pályára való állítása. Azonban egy ilyen program, ahogy már említettük, nagyon sok pénzt igényel. Egy másik út az EU-tól való segítségkérés, ez viszont az államadósság csökkentésével és a kiterjedt adójellegű ösztönzők csökkentésével járna.

A 2017-es évre vonatkozó utolsó előrejelzés több mint 2.6 százalékos gazdasági növekedésre számít Spanyolországban, ami kissé magasabb, mint az USA vagy az Egyesült Királység hasonló mutatója. A 2016-os számok azonban a GDP 3.2 százalékos csökkenését mutatták, ami igen aggasztó egy olyan ország esetében, ami magas munkanélküliséggel is küzd. A 2018-as előrejelzések azonban már némi bizakodásra adhatnak okot. A munkanélküliségi ráta a becslések szerint ekkorra 17.7 százalékra esik vissza, ami természetesen a gazdaság fejlődésének a jele, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz szükség olyan átfogó reformokra, ami a munkaerő minőségét pozitív irányban befolyásolja. A spanyol gazdaság jelenleg egy válság szélén táncol, ezért nagy szükség olyan reformokra, és mögöttük a politikai akaratra és elszántságra, amik egy stabilabb gazdasági helyzethez vezetnének.
A gazdasági válságból való kilábalásban az ország egyik aduja a turisztikai szektor. Más szektorokkal szemben a turisztikai optimizmussal teli. A turisták egyre nagyobb száma magasabb helyárakhoz, javuló szolgáltatásokhoz és a szektor általános növekedéséhez vezet. A 2017-es évre szóló előrejelzések minden várakozást felülmúlnak. A szállásfoglalási számok mutatják, hogy a kihasználtság 20 év óta idén a legmagasabb, vagyis a növekvő bevételek mellett a rekreációs és üzleti turizmus is nagyobb mértékben növekszik idén, mint 2016-ban.

A spanyol tapasztalat az euróval

Az euró bevezetése és a más EU-s országokból való fokozott tőkebeáramlás eleinte a gazdasági mutatók meredek emelkedéséhez, a Forex piac stabil helyzetéhez és az értéktőzsde növekedéséhez vezetett. Az uniós valutára való átállás a GDP-arányos nettó adósságot 26 százalékra csökkentette 2007-ben. Ez a jóléti buborék azonban hamarosan kipukkadt. A spanyol gazdaság berogyott, amit költségvetési problémák sora követett, mivel hiányoztak a megfelelő makrogazdasági politikák. A válság egyik tanulsága, hogy a spanyoloknak meg kell tanulniuk, hogy a recesszió lezárása, a munkanélküliség csökkentése és más makacs gazdasági problémák kiküszöbölése érdekében, hogy hogyan kommunikáljáanak az európai intézményekkel. A spanyol munkanélküliségi ráta az euró bevezetése óta a legnagyobb mértékben csökkent. A foglalkoztatottság növekedése a szolgáltatási szektorban a legnagyobb, de az exportra termelő szektorokban még nem érezni javulást.

A talpraállás útja

Amennyiben Spanyolország ki akar lábalni a gazdasági válságból és tartósan javítani akar a foglalkoztatottságon, meg kell reformálni a bankszektort és stabilizálnia kell a pénzügyeit, hogy visszaszerezzea piacok bizalmát. A spanyol kormánynak további erőfeszítéseket kell tennie a termelékenység, a növekedés elősegítése érdekében, a versenyképesség javításáért és az új munkahelyek létrehozásáért. A tartós munkanélküliek visszaterelése a munkaerőpiacra jelenti a legnagyobb kihívást, ez a folyamat még nagyon az elején jár. Minél hamarabb változásokat kell kieszközölni a gazdaság szerkezetében, ha az ország végleg maga mögött akarja tudni a gazdasági mélypontot és a tartós egzisztenciális dilemmákat. A kormánynak forrásokat el elkülöníteni infrastruktúra-programokra és ezáltal új munkahelyeket kell létrehoznia, a vállalkozásoknak pedig át kell gondolniuk, hogy szükségük van-e átalakításokra, esetleg új profilra. Az összes szereplőnek hozzá kell tennie a magáét, hogy együtt kivezessék az országot az EU válságából. Spanyolország ugyanis sajnos egy újabb példa arra, hogyan lehetetlenít el az euró egy olyan országot, aminek fontos gazdasági reformokat kell keresztülvinnie, és hogy az euró bevezetése a legtöbb EU-tagállam számára végeredményben nem bizonyult kedvezőnek.